So, let's start with the beginning. I arrived in Japan on 2nd April, after a 13 hour flight. It was the first time I ever flew so that in itself was an interesting experience, though it was a little long for a first experience. That being said, it wasn't until the last 2-3 hours that I started to feel uncomfortable and even that was probably because I couldn't use time travel on board (aka sleep). In any case, we landed around 7:10 AM local time at Kansai International Airport and were looking forward to finally... joining the hordes of other tourists, immigrants and the like in the biggest queue I've ever had the pleasure of standing in. Of course, this was for foreigners only: Obviously, Japanese go through a different process when they come home, so as we were progressing we heard some of the staff urging their fellow countrymen and -women to leave the queue and head towards the other, much less crowded counter. It took almost 2 hours to get the residency card, my bags and go through customs. I was a little worried that they might find the content of my bags suspicious, since I really didn't want to let go of the 2 Liters of home-made pálinka I've bought with myself. I was actually surprised how smoothly it went; The kind lady asked that I show her my passport, then asked if all three bags were mine. That's it, I was free to go. As arrived in the arrival hall, I caught sight of someone standing there with a CJLC (Centre for Japanese Language and Culture) sign. After waiting for the others to arrive (which took quite the long time, it seems I was still lucky with the queue) we were taken to the campus (thankfully they arranged a pick-up for us). After 1 hour or so we finally arrived at the dorm and were welcomed by two helpful people who had us sign some papers, explained a few things and showed us where to find our rooms. The whole place seemed really strange and a bit "alien" at first but I think we got used to it pretty quickly.
The next day we spent about 2-3 hours filling out papers which we needed for the next day to take care of official stuff - the residency card, the health insurance and our bank account. It sounds like a pain, having to go to all those orientations, and having to take care of so many papers (I have like a whole forest in my closet now) but the truth is I'm really grateful because basically everything was done for us - our part was to go somewhere, do what we were told, sign some papers. For the first few days we only had a few orientations, otherwise we had a lot of free time. We checked out the surrounding area, exploring shops and the like - starting from the konbinis (basically 0-24 shops), eventually finding the cheaper supermarket.
Ferdítés
Szóval, akkor hol is kezdjem ha nem a legelején. Április 2.-án, jó 13 órányi repülés után megérkeztem Japánba. Életemben először utaztam repülőn, úgyhogy az már úgy magában érdekes élmény volt, bár első alkalomnak elég hosszúra sikeredett. Igazából az utolsó 2-3 óráig nem volt nagy bajom, utána viszont kezdtem kényelmetlenül érezni magam; talán azért mert nem nagyon sikerült időutazni (azaz aludni). Szóval, helyi idő szerint 7:10-kor szálltunk le a Kansai nemzetközi Repülőtéren, ahol várt minket... a turisták, bevándorlók meg miegyebek hordáiból álló hatalmas sor. Persze itt csak külföldiek álltak: a Japán állampolgárokra természetesen másfajta procedúra vár, úgyhogy sorban állás közben hallgathattuk ahogy a segítőkész reptéri alkalmazottak vadásztak honfitársaikra hogy a lényegesen kevesebb embert ellátó pultokhoz tereljék/hívják őket. Egy jó két órába tellett mire megszerezni a "residency card"-omat, ami gyakorlatilag az itteni személyi és lakcímkártya egyben, valamint a vámon átsunnyogni. Kicsit aggódtam ugyan, hogy valamit gyanúsnak találnak és átkutatják a táskámat, mert nem nagyon szerettem volna megválni a két liter házi pálinkától... Szerencsére elég simán ment. A vámos hölgy elkérte az útlevelemet, megkérdezte hogy mindhárom táska az enyém-e, aztán mehettem békével. Üdv Japánban! Ahogy kiléptem az csarnokba láttam is egy ember CJLC-s (Centre for Japanese Language and Culture, azaz kb. Japán Kutúra és Nyelvi Központ) táblácskával. Bevártam a többieket, majd elvittek minket az egyetemhez (szerencsére elintézték az odaszállításunkat). Jó 1 óra kocsikázás után megérkeztünk a koleszba, ahol két segítőkész emberke várt ránk. Gyorsan kitöltettek velünk egy-két papírt, majd elmagyaráztak néhány dolgot és megmutatták merre vannak a szobáink. Kicsit furcsának és idegennek tűnt elsőre a hely, de szerintem gyorsan megszoktuk.
A következő nap egy 2-3 órán át papírokat töltögettünk - ezek kellettek másnap a hivatalos cuccokhoz, mint a residency card, az egészségbiztosítás, valamint a bankszámlanyitás. Már szinte vicces hogy milyen sok papírt kellett töltögetnünk (szerintem egy egész erdő van a szekrényemben), meg milyen sok eligazításon kellett részt vennünk, de igazából örülök, mert szinte mindent megcsináltak nekünk - nekünk annyi volt a dolgunk, hogy elmenjünk ide-oda, csináljuk amit mondanak és írjunk alá itt-ott. Az első nap csak ilyen eligazításaink voltak, úgyhogy sok szabadidőnk volt felfedezni a környéket, boltokat keresve meg hasonlók - például először egy konbinit (éjjel-nappali boltok kb.) átfésülve, utána az olcsóbb szupermarketet megtalálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése