Random stuff - Retrospect part II

Okay, I've been lazy so the number of posts is... lacking, to say the least. I'll just summerize what happened in the last month, so I can cath up with myself :)



1. Speaking English and Japanese. Basically, my listening/understanding skills are much better than my conversational skills, meaning that I can mostly understand what others are saying but can't always express what I want to say in the way I want to. However, for the first two days, I had trouble understanding what others were saying. I was not used to speaking English with non-hungarians, plus I generally couldn't hear that well, probably because of the flight. I felt really awkward having to ask "sorry, what did you say?" like 3 times in a row. Now I'm okay. Also, when we went to a McDonalds I couldn't hear well because of the background noises, so I couldn't make out exactly what they were saying. That in itself was OK, the funny part was when they asked what I would like to drink, I instantly answered "nothing"... you should have seen her face. After 2 seconds I realized that I ordered a set, which includes a drink. It's a reflex, in Hungary sets and drinks are expensive at McDonalds so I only bought a cheeseburger or two when I decided to eat there.

2. Shopping. We explored all kinds of shops nearby. The nearest store is in the cafeteria, but it's quite expnsive. Then we have a Family Mart, which is a convenience store - not too cheap, but it's open during the night. (I think.) A little further we have a Garden Mall, with a 100yen shop and a supermarket - it's a good choice in my opinion, you can find some cheap stuff, and after 7 PM they have discounts on meat and bentos. (After 8 it's usually 50% discount on the bentos.) We also have a bigger store for household goods nearby. I don't really know if their prices are good, but to me it seems okay. Now, if you leave Aomatanihigashi, the district our university is at, you can find cheaper places, like Apuro, Maruyasu, and Gyoumu Super. The further you go, the cheaper it gets. (I found stuff in Gyoumu that are actually cheaper than in Hungary...) The catch is, you either come home with a bus, which will cost you around 210-230 yen, or suck it up and climb the mountain. Okay, it's not a mountain, but to me it sure feels like one. There's also a liquoir store called Yamaya. It's quite cheap and they sell stuff other than booze. Soft drinks, for example, but they also seem to have a nice selection of "foreign" stuff, like Heinz ketchup, or Lays chips.

 3. Food. My favourite part. The first really "Japanese-y" food I had here was tonkotsu ramen, and supermarket bentos - these are quite good, especially if you can get the ones with 50% discount. Still, cooking for myself seems to be the best option. I could find most things I need, I'm only missing some special dairy stuff, like sour cream. I even found paprika powder. (I bought 1kg from home, so I don't really need it though. My biggest problem is that fruits and vegetables are freacking expensive. Like 200 yen for one garlic, 100 yen for 1 paprika, 80 yen for one apple, 40 yen for one onion, 140 yen for 6 potatoes.

4. Buying a phone. My god, is it hard. Especially if you happen to be under 20. One shop asked that we have a professor at the university sign some kind of paper as our guarantor, ruining plan "Okay guys today we're really gonna got ourselves some phones, for reals". In the other shop, bringing one other student who's already over 20 was enough, but they also asked for our insurance card... it only took us like 3-4 hours, but at least we have a phone. Interesting fact: of all the smartphones, the iPhone 5 was the cheapest one to get around that time.

5. Classes. We have 2 Japanese classes each day, with a 10 minute break from 8:50 until 12:00. We have 5 teachers, one for everyday but they're not differenct classes - we always continue where we left off the previous day with the other teacher. After that comes an hour break, follewed by the afternoon classes. I have Japanese Culture and Conversation classes on Tuesday, Japanese Economy and Japanese Politics on Wednesday, and two History classes on Friday. They last from 13:00 untill 16:10, with a 10 minute break. On Monday and Thursday my afternoon is free. :) There's also a fifth lesson from 16:20 untill 17:50 for some people.

6. The city. Minoh is a relatively small, and peaceful place, especially since we're far from the center. The "biggest" and "furthest" places I was to is Senrichuo - a little shopping mall kind of place at the train station. It didn't seem that big or crowded, but when we went to Namba yesterday, I felt "yep, this is the kind of Japan I saw on TV". It was huge. but more on that later.

So, with that was April.

Madzsar Verzsön:

Nos... nem igazán sikerült olyan sokat írkálni, mint terveztem, úgyhogy most csak úgy összefoglalgatok egy-két dolgot ami mostanság történt, hogy beérjem magam. :)

1. Diskurálás angolul és japánul. Ugyebár hallásilag/megértésileg sokkal jobban teljesítek nyelvekből mint beszélgetésileg, azaz bár felfogom amit mások mondanak, nem mindig bírom kifejezni amit akarok és azt sem úgy, ahogy szeretném. Azonban az első két napon elég nehezemre akadt mindenkit megérteni. Nem nagyon voltam hozzászokva, hogy külföldiekkel beszéljek angolul, meg úgy általában nem hallottam olyan jól, talán a repülés miatt. Elég gáz volt folyamatosan mindenkit kérdezgetni, hogy „bocsi mit is mondtál?” úgy egymás után háromszor. Mostmár szerencsére jobb a helyzet. Amúgy volt egyszer, hogy elmentünk egy McDonalds-ba, de nem hallottam túl jól a nagy háttérzaj miatt, ezért nem értettem teljesen, mit mondanak nekem. Ez még nem is volt olyan nagy gond, a vicces az volt, amikor a „milyen üdítőt kérsz hozzá?” kérdésre rávágtam, hogy semmit nem kérek, köszi. Látnotok kellett volna azt az arcot. Jó két másodpercre rá aztán leesett, hogy egy menüt kértem, úgyhogy az üdítő benne van... Dehát otthon olyan drága a Meki, ha valami hirtelen felindulásból ott is eszek, max 2 sajtburgert kérek, semmi mást. Beidegződött, hogy gyorskajáldában nem veszünk inni.

2.   2. Vásárlás. Felfedeztünk már mindenféle boltot a környéken. A legközelebbi az étkezde mellett van, de elég drága. Aztán van egy Family Mart, egy éjjel-nappali (azt hiszem). Nem túl olcsó, de legalább sokáig nyitva van. Nem sokkal messzebb van egy Garden Mall, ahol többek között van egy 100 yen-es bolt és egy szupermarket is – szerintem egész jó hely, van néhány olcsón megvehető dolog, este 7 után pedig a húsok és a bento-k akciósak (8 után előkerülnek a -50%-os matricák is a bento-kon) Van a közelben egy nagyobb üzlet, mindenféle háztartási cuccokkal. Nem tudom árilag milyen, nekem korrektnek tűnik. Namost, ha Aomatani-higashi-t, ahol az egyetem található, elhagyjuk, még olcsóbb helyeket lehet találni, mint Apuro, Maruyasu, vagy a Gyomu Super. Minél messzebbre mész, annál olcsóbb. (A Gyoumu-ban van, ami olcsóbb mint otthon!) Ott a probléma, hogy a hazautat vagy busszal teszed meg, ami 210-230 yenbe fáj, vagy kemény leszel és megmászod a hegyet. Na jó, nem egy hegy, de nekem annak tűnik. Van még egy italdiszkont, neve Yamaya. Elég olcsó, és nem csak piát árulnak. Az üdítők is elég olcsók, illetve van egy pár „külföldi” cuccuk is, mint pl. Heinz ketchup, vagy Lays chips.

3.   3.  Kaja. A kedvencem. Az első igazán „japános” dolog amit it ettem egy tál tonkotsu ramen volt, valamint a szupermarket-es bento-k – ezek elég jók, főleg ha sikerül a félárasat megvenni. Ettől függetlenül úgy tűnik, magamra főzni a legjobb választás. A legtobb dolgot, amire szükségem van megtaláltam, csak néhány speckó dolog hiányzik, mint pl. tejföl (van helyette valami yogurt), vajkrém, vagy trapista sajt. Még paprikát (fűszert) is találtam! Mondjuk hoztam otthonról 1 kilót, úgyhogy nem kellett vennem. A legnagyobb bajom, hogy a gyümölcsök és zöldséget valami istentelen drágák. Például: 200 yen egy darab fokhagymáért, 100 yen egy darab pritaminpaprikáért, 80 yen egy almáért, 40 yen egy vöröshagymáért, 140 yen 6 krumpliért.

4.   4. Telefonvásárlás. Te jóságos úristen, hát ez valami rémálom. Főleg azoknak a szerencsétleneknek, akik még nem 20 évesek. Egyik helyen azt kérték, egy egyetemi prof legyen a kezesünk és írassunk alá valami papírt, ezzel tönkretéve a „Najólvan skacok, ma mostmárt aztán tényleg tulajdonunkba vesszük azokat a kommunkációs eszközöket, de komolyan” néven futó tervünket. Egy másik helyet elég volt egy 20-adik évét betöltött diákot magunkkal ráncigálnunk, ők viszont kérték a biztosítási kártyánkat... beletelt 3-4 órába, de végül sikerrel jártunk. Érdekesség: az okostelefonok közül éppen az iPhone 5 volt a legolcsóbb azidőtájt.

5.   5.   Órák. Minden nap van 2 japán óránk, 10 perc szünettel – 8:50-től 12:00-ig. 5 tanárunk van, minden napra egy, azonban ez nem azt jelenti, hogy ezek különböző órák lennének – minden nap ott folytatjuk, ahol előző nap az előző tanárral abbahagytuk. Ezután jön egy óra szünet, majd a délutáni órák. Kedden van Japán Kultúra, illetve Beszélgetés órám; szerdán Japán Közgazdaság és Japán Politika; valamint két Történelem órám pénteken. Ezek 13:00-túl 16:10-ig tartanak, szintén egy 10 perces szünettel. Hétfő és csütörtök délután szabad vagyok J Egyeseknek van ötödik óra is, 16:20-tól 17:40-ig.

6.    6.  A város. Minoh viszonylag kicsi és békés, főleg mivel a központtól távol vagyunk. A „legnagyobb” és „legtávolabbi” hely ahová eljutottam sokáig Senrichuo volt – egy kisebb bevásárlóközpont féle hely egy vonatállomás fölött. Nem túl nagy és nem túl zsúfolt, azonban amikor tegnap eljutottunk Namba-ba, úgy érztem hogy ez az a Japán, amit a TV-ben is látni. Elég nagy volt, de erről majd később.

Szóval, úgy röviden ez volt Április.